Peking napjainkra a világ egyik legfontosabb képzőművészeti centruma lett, holott társadalmi-gazdasági berendezkedése, megjelenése erősen eltér a nyugati hagyomány művészközpont-felfogásától. A szociálpolitikai adottságokkal szimbiózisban létező művésztelepek – jelenleg 7-8 hivatalosan is jegyzett stúdiókörzet található csak a kínai főváros közigazgatási területén belül – az egész világot izgalomban tartják.

Az előadás a kulturális forradalom utáni nyitás korszakában ébredező modern kínai képzőművészettől: a hetvenes-nyolcvanas évek avantgárd csoportjaitól kezdve, a „politikai pop“ és „cinikus realizmus“ világ- és kasszasikert befutott alkotóin keresztül, az idei Velencei Biennálé kiállítóiig igyekszik betekintést nyújtani a politikai, gazdasági, diplomáciai és nem utolsó sorban esztétikai jelentőségű kínai kortársművészeti szcénába.

Nagy Mercédesz 2002-ben végzett az ELTE Bölcsészkarán magyar, esztétika és kommunikáció szakokon. Ezt követően öt évig Pekingben élt, ahol tudósítóként dolgozott, és a Qinghua Egyetemen tanult. Doktoranduszként a mai kínai társadalom ultrarapid változásait, ennek képzőművészetre gyakorolt hatását valamint a kínai-magyar kulturális kapcsolatok múltját kutatja.